2018. június 16., szombat

Konfliktus



Az asztalnál ülve nem is tudom mit kéne mondanom Autumnak, még mindig mérges rám. A tegnap este történtek után nem tudom mi lesz, de próbálok nem törődni a részletekkel csak élni és élvezni az életem.
- Mi van veletek? - néz ránk egyesével Layla. Kíváncsian dobálja tekintetét rajtunk ide-oda, de egyikünk se válaszol.
- Most komolyan - ráncolja homlokát Katniss. - Elmondjátok mi bajotok? - meg se engedi, hogy válaszoljunk, folytatja. - Egy szót se szóltatok egymáshoz tegnap este óta. Mi történt? - néz rám szemtől szembe, könnyű neki hiszen átlósan ül velem szemben. A mellette ülő Autumn, velem szembe mered rám összekulcsolt kezekkel, válaszra váró mérges szemekkel. A mellettem ülő Layla is engem bámul, így muszáj lesz valamit kinyögnöm.
- Nem történt semmi - nézek Autumn szemébe, mintha tekintete kicsit eresztene feszültségéből. Ám ekkor lép be a kávézó ajtaján Matthew és Ben. Na mi lesz ebből. Tegnap óta vele sem beszéltünk. Görcsösen őket kezdem el nézni, mire mindhárman mellettem feléjük fordulnak, így Ben észrevesz és a levegőben csábosan integetni kezd ujjaival. Semleges arcot vágok, igazából még mindig nem értem a történteket.
- Na, ha ezek idejönnek megint perpatvar lesz - veszi le kezét a háttámláról és kényelmesen visszahelyezkedik a helyére Katniss az előző hátrafordult pozíciójából. A fiúk a pult felé igyekeznek, lehet leülnek oda és ott fogyasszák a dolgaikat, amit majd kérnek. Ám ekkor négy ismerős lány lép be a helyiségbe, valami véletlen folytán egyszerre nézünk az ajtó felé Bennel, aztán hirtelen egymásra. Meglepődött fejet vág, valószínűleg én is, hiszen meglepődtem. Tudjuk kik ők, és minden bizonnyal ők is felismernek minket, ha nem csinálunk valamit. Felpattanok, egyik kezemmel próbálom takarni az arcom, hála segítségemre van hosszú egyenesre vasalt hajam, Ben felé sietek.
- Ezzel meg mi történt? - hallom Katniss hangját a helyünkről. Benhez érve megragadom karját és elrángatom a középpontból, pontosan a mosdók felé.
- Most mihez kezdjünk? Ha vissza megyünk felismernek, és kérdezősködni fognak, vagy slisszoljunk ki? - bombázom a szavak rengetegével.
- Fogalmam sincs - néz szét a fejem fölött. - Nem gondoltam, hogy ilyen hirtelen cselekszel - néz rám. Még mindig túl kedves.
- Hát mégis mit kellett volna tennem? - nézek a szemébe. - Meg kellett volna várnom míg odajönnek és kérdezgetni kezdenek? - kukkantok ki a szűk, rövid folyosóról.
- Azt azért nem mondanám - mosolyodik el. - Szóval..
- Szóval.. - gondolkodom én is, de fogalmam sincs mit kéne csinálnunk. - A főnök tudja már mi történt? - kérdezem végül, még mindig leselkedve.
- Fogalmam sincs. Én nem beszéltem vele tegnap délután óta, ezek szerint te se.. - elmélkedik hangosan. - Talán nem is emlékeznek ránk.
- Ugye te is tudod, hogy hülyeséget beszélsz - jelentem ki inkább, mint kérdezném. - Megölni őket nem lenne tisztességes. Valamit találj már ki! - emelem kicsit feljebb a hangom.
- Nyugi, szerintem menjünk vissza, aztán majd lesz ami lesz. Elsimítjuk a dolgokat, mondjuk hazudunk, hogy mi nem emlékszünk semmire, ha ennyire ragaszkodsz ahhoz, hogy ne haljanak meg..
- Te most viccelsz velem. Még szép, hogy nem akarom megölni őket.
- Akkor most megyünk, vagy mi legyen? - sürget. Először a fejem fölött bámészkodik, majd a szemembe néz.
- Osonjunk ki - épphogy kimondom, már ragadom is meg egyik karját és húzni kezdem a folyosóról. Szépen lassan, feltűnés mentesen megyünk az ajtó felé mintha mi se történt volna, szerencsénkre a négy lány már valahol helyet foglalt a kávézó belsejében. Pár lépés választ el minket az ajtótól, csakhogy valaki utánunk kiállt. Egyszerre fordulunk a hang irányába Bennel.
- Hová mentek? - kalimpál kezével Layla a helyiség közepéből.
- A fenébe - mondom arcomat a kezembe temetve. - Ezt is számításba kellett volna vennem - fordulok Ben felé, mire ő elvigyorodik. Érdekes, hogy őt egy picit sem zavarja a helyzet.
Layla hangos kiabálása miatt most mindenki minket figyel, talán még az utcán kint sétáló emberek is benéznek egy-egy pillanatra. Layla, Autumn, Katniss és Matthew értetlenül, felénk fordított fejjel bámulnak ránk.
- Azt hiszem, jobb ha visszamegyünk a többiekhez - beszélek továbbra is én, az emberek felé fordulva. Megindulunk, egymás mellett lassan lépdelve, majd megpillantjuk az egyik hátsó boxban a négy lányt, egymásra nézünk, majd utunk elválik, én az előbb otthagyott boxba megyek, míg Ben a pultnál ülő Matthew mellé telepedik le.
- Hová akartatok menni? - kíváncsiskodik Layla Mendez, a legszaftosabb pletykákra várva. Csak viccelek. De néha tényleg eléggé rámenősen akarja kihúzni a dolgokat belőlünk. A barátaiból. Azt hiszem ez jó szó ránk. Hiszen már nem csak kollégák vagyunk, hanem barátok is, ez a pár év összehozott bennünket.
- Nem fontos - pillantok Benre, aki nekünk háttal a pult előtt ül és beszélget Matt haverunkkal.. Szarkazmus. Na jó, ők nem a barátaink, kollégáink inkább. Azt nem tudom, hogy Matt és Ben barátok e, de viszonylag jól kijön egymással a legnépszerűbb, leghírhedtebb két bérgyilkos. Azt mondják ők a legjobbak.
- Hope, Hope, hahó, HOPE - szólongat Katniss. A lehető legnyugodtabban visszafordítom fejem feléjük, majd Katnissre nézek.
- Igen? Figyelek - hazudok. - Mit is mondtál? - pillantok megint oldalra, majd ahogy látom nem változott semmi, most már megállapodik a szemem Autumn-on.
- Ha tényleg figyelnél, tudnád, hogy a neveden kívül semmi mást nem mondott - közli velem rezzenéstelen arccal Autumn, miközben keze melle alatt össze van fonva. Még mindig dühös. - Csak felakarta hívni a figyelmed arra, hogy mi is itt vagyunk - folytatja. - Nem csak Ben - mutatóujjával az említett személy felé bök.
- Tudom, hogy nem csak Ben van itt - kezdek kicsit feszültebb lenni én is. - Ezt ti nem értitek - nézek megint Benre, majd hátra pillantok. A lányok még nem jöttek ide, de tuti észrevettek minket.
- Akkor kérlek magyarázd el - húzza össze szemét Au. - Meséld el nekik mi történt tegnap este, aztán értesd meg velünk mi van köztetek, elvégre a barátaid vagyunk, nem Hope - hangzik költői kérdésnek dühös mondata.
- Ha ragaszkodsz hozzá - mondom higgadtan és kicsit lenézően. - Egyébként fogalmam sincs miért vagy ennyire dühös, de elmesélem nektek mi történt tegnap este, az egész sztorit, hogy megértsetek mindent. Megfelel Autumn?
Autumn továbbra se válaszol, miután a történet végére érek. Layla és Katniss kikerekedett szemekkel néznek hol rám, hol Benre, hol hátra a lányokra.
- Csak ne ilyen feltűnően pillantgassatok szét - suttogom a lányoknak. Autumn leereszti maga mellé kezeit és az asztalra bámul.
- Hé, Au! Jól vagy? - kérdezi Layla kedvesen. Autumn fel néz, először Laylara, majd rám.
- Sajnálom, hogy goromba voltam, nem tudom mi ütött belém - ölébe helyezi kezeit. - Meg tudsz bocsátani? - néz le kezeire.
- Persze, hogy megtudok. De, ha bármi gondod, bajod van, kérlek beszéljük meg - mosolygok rá, mikor már rám néz ismét. Elmosolyodik, majd az asztal fölött megöleljük egymást.
- Úgy látszik megint dúl a szeretet - lép az asztal mellé Matthew és Ben. - Azt hittem már sose békültök ki és nézni kell a fanyarú arckifejezéseteket - folytatja az ő sajátos kedvességével.
- Miben segíthetünk, drága Matthew? -nézek fel Mattre.
- Ti semmiben - nevet fel. Egy apró tolással beljebb lök és elhelyezkedik mellettem, Ben is ugyanezt teszi Autumnnal.
- Mi a fenét akartok? - támaszkodik az asztalra Katniss és a vele egy sorban ülő Benre szegezi tekintetét. Ben is ugyanígy tesz és szembe néz Katnissel, a harcos amazonnal. Tényleg néha olyan.
- Csak egy kicsit beszélgetni - kacsint Katre, majd elmosolyodik és visszadől, jobb karját a box háttámlájára helyezi, így úgy tűnhet mintha átkarolná Autumn-t.
- És mégis miről akartok beszélgetni? - hajol egy kicsit előre Layla, bal kezét az asztalra helyezi és Benre néz, majd Mattre. A feszültség csak izzik körülöttünk. Na ez az, mindig is ilyen volt a mi kis 'bandánk', visszatért végre az igazi Ben is. Ezt szeretem, mikor marjuk egymást a fiúkkal.
- Miss King új barátairól - mutat hátra bal hüvelykujjával, mintha csak egy fordított lájk jelet formázna kezével. Hátra pillantok és látom, hogy fizetnek és pakolnak össze. Talán elmennek és nem jönnek ide hozzánk.
- Nem a barátaim - nézek szúrós szemekkel a túlságosan is közel ülő Mattre. Zöld szemei a lelkemig hatolnak, mintha sav marna belülről.
- Akkor mégis miért véded őket? - felhúzza szemöldökét és továbbra is a szemembe néz. Úgy nézünk egymásra mintha a szemeinkkel harcolnánk és gyilkolnánk egymást.
- Magatokra hagyjunk? - kérdezi Ben túl higgadtan. Szavaira egyszerre fordulunk felé és most őt nézzük szúrós tekintettel.
- Jönnek - biccent oldalra fejével Autumn. Megdermed a levegő és csak ülünk, mintha valami kivégzésre várnánk, mintha eddig nem is kommunikáltunk volna. A négy lány felénk se néz csak megy tovább a kijáratig, majd kilépnek az ajtón, én pedig fellélegzek. Talán észre se vettek, de az lehetetlen lenne, hiszen Layla felhívta ránk a figyelmet egy fél órája. Ám ekkor az üvegen keresztül a magas hosszú sötét hajú lány, aki a fegyvert fogta rám, most nagyon is észrevett. Szó szerinte a szemembe néz, de nem jön vissza, látom, ahogy a többiek elrángatják, majd rám pillantanak és eltűnnek a sarkon.
- Ez nagyon különös volt - nézek továbbra is az üveg felé, hátha visszatérnek, de ez nem történik meg.
- Egyszerűen csak nem vettek észre titeket - mondja Layla. - Mi ebben a különös? - értetlenkedik.
- Talán az, hogy ez lehetetlen, hiszen te rájuk kiabáltál és mindenki látta, hogy itt vannak - magyarázza Katniss.
- Lehet, hogy csak félnek és nem akarnak zűrt - néz rám Autumn támogatóan. - El kéne mondani a főnöknek - néz a többiekre.
- Hogy meg keljen ölnünk őket? - nézek Au szemébe. - Mert ezt fogja kérni tőlünk - átvezetem tekintetem Benre, bár ő épp a plafont tanulmányozza. Nem nagyon érdekli a dolog, ahogy látom.
- Te mit nézel odafönt? - néz fel Matt is, mire mindannyian felnézünk, de nincs ott semmi.
- Csak elgondolkoztam - vezeti vissza ránk a tekintetét. Layla mogorván nézi, látszik rajta, hogy megtudná ölni.
- Aha, de jó lenne ha most inkább figyelnél - mondja a szőke hajú lány.
- Szerintem, aki akarja elmondja a főnöknek, aki nem az nem - veszi félvállról a dolgot. - Egyszer úgyis megtudja - néz rám. Igaza van, de nem én leszek, aki elmondja neki.
- Jó, akkor majd te elmondod neki - mutatok rá, ezzel kipasszírozom magam a helyemről, valószínűleg a fenekemet Matt mellkasához nyomva, de nem érdekel, most egy kis nyugalomra van szükségem. - Sziasztok - köszönök el, és lelépek.

- Most megsértődött? - hajol az asztal fölé Ben. Rákönyököl az asztalra és összefonja ujjait, majd az öklén pihenteti állát.
- Szerintem csak elege lett belőletek - fészkelődik Autumn. - És nekem is. Kiengednél? - fordul feszülten Ben felé.
- A barátnőd is olyan szépen megoldotta ezt az előbb, te nem szeretnéd?! - vigyorodik el Ben.
- Igen, a segge majdnem a számban volt, de kijutott - nevet fel Matt.
- Undorítóak vagytok - lök egyet Benen, majd a keletkezett résen kislisszol és köszönés nélkül távozik.
- Hihetetlen milyen gyors ez a lány - mondja maga elé, inkább mint másnak.
- És, hogy szedi a virgácsait - hajol ki Ben elől Matt, hogy szemügyre vehesse Autumn lábait. Ezen csak elvigyorodik Ben, de nem néz hátra, ahogy elvárná tőle az ember. A szélcsengő megszólal és Autumn már el is tűnik.
- Most boldogok vagytok? Mindenkit elüldöztök - áll fel Layla és Katnissre néz. - Nem jössz?
- De megyek - mondja és ő is feláll. Milyen érdekes, mindketten ugyanolyan fekete szűk, vékony nadrágot viselnek. Csak a különbség az, hogy Layla egy fekete vastag design övvel és egy fekete háromnegyedes ujjú női zakóval, amiből elől a gombolás hiánya miatt kivillan fekete trikója. Katniss ehelyett egy sötétzöld egyszerű övvel rögzítette csípőjén a nadrágot, és felülre csak két egyszerű egyszínű trikót vett, alulra sötétzöldet, mint az öve, a fölé pedig egy bordó toppot.
Őket kiengedik a fiúk egy enyhe láb odébb húzással, majd beljebb csúsznak. A lányok pedig elballagnak lábaikon, amiken Layla fekete, bársony tapintású, vastagsarkú bokacsizmát, Katniss pedig egy divatos terepszínű női bakancsot visel.
A fiúk egyedül maradnak, amit maguknak köszönhetnek, bár még így is nagyon elégedettek magukkal.

Amíg Hope hazafelé tart, addig Autumn a nagymamáját látogatja meg, eközben Katniss és Layla vásárolni mennek, a fiúk pedig rendelnek és jól laknak.

Ülök a kanapén és bámulom a kikapcsolt állapotban heverő tévét, alig egy fél órája értem haza, de máris hallom, hogy csengetnek. Unottan feltornázom magam a halvány szürke kanapémról és kikerülve egy fotelt megindulok az ajtó felé. Lenyomom a bronz hatású kilincset és kitárom a hatalmas fehér ajtót. Hatalmas meglepetés ér, ahogy megpillantom Bent az ajtókeretnek támaszkodva, mögötte a kék 1969-es típusú chevy camaro autója áll.
- Mit keresel itt? - nézek rá, közben bal kezemmel továbbra is tartom az ajtót. Ben mosolyra húzza száját és arcomat vizsgálgatja.
- Jól vagy? - kérdezi továbbra is az ajtófélfát támasztva. Most már a szemembe néz, de a tekintetem továbbra sem lazít erejéből, határozott és kitartó.
- Miért ne lennék? - húzom össze mérgesebbre szemeim. Semmi kedvem hozzá, és semmi máshoz sincs. - Miért jöttél? Hogy ezt megkérdezhesd? - lépek egy lépést közelebb, mintha bántani akarnám, de testileg biztosan nem. - Megtetted. Most már el is mehetsz - intek szabad kezemmel, arckifejezésem továbbra is feszült, komor, majd behajtom az ajtót, ám becsukni nem tudom, mert lábát beékeli a fal és az ajtó közé. Kinyitom. - Még valami? - sóhajtok.
- Beszélni jöttem - rövid, lényegretörő választ kapok, majd folytatja. - Nem muszáj beengedned, itt is beszélhetünk - fordul a verandán heverő hintaszék és fonott fotel felé. Felnézek az égre, ismét sóhajtok egy nagyot, majd kilépek a lakásból és becsukom magam mögött az ajtót. Leülök a fonott fotelba, ő pedig velem szembe a hintaszékbe.- Szóval - kezd bele. - Miért rohantál el olyan hamar? Csak nem megbántottunk? - arcát használja a kommunikáció segédleteként, szemöldökét felhúzza, homlokát ráncolja, száját összehúzza, szemét tágra nyitja.
- Csak egyszerűen nem volt kedvem tovább hallgatni titeket - mondom egyszerűen, majd karba fonom kezeim és hátradőlök. - Egyébként továbbra se értelek - tartok egy kis szünetet mielőtt folytatnám. - Mióta érdekel téged, hogy mit miért csinálok?! - hangzik inkább felkiáltásnak, mint kérdésnek.
- Nem tudom.. most óta? - hangzik a válasz tőle, mintha maga se tudná mi történik. - Nem is tudom igazán miért jöttem ide - fejezi be zavartan, majd feláll és távozni készül.
- Szóval ide jöttél. Raboltad az időmet, és semmi normálisat nem tudsz kinyögni. Hát Gratulálok! - nyomatékosítom az utolsó szót. - Figyelj, ha a tegnap este történtek miatt vagy ilyen furcsa, akkor nyugodtan abbahagyhatod. Ami este volt az megtörtént, ennyi. Szerintem felejtsük el és legyen minden olyan mint régen. Nem változott semmi, szabadon utálhatjuk egymást ezek után is - egy erőltetett fancsali mosolyt varázsolok az arcomra miközben állva egymásra figyelünk. Egy pillanatra oldalra terelődik tekintetem, ahol látom Autumn-t, aki meglepve és mérgesen figyel minket, majd sarkon fordul és elsiet. - AUTUMN! - kiáltok és sietve utána rohanok. Két sarkon át loholok mire elkaptam és hajlandó megállni. - Már megint mi történt? Miért rohantál el? - vonom kérdőre. Ő karba font kézzel hátat fordítva áll tőlem egy méterre. - Nem értelek. Miért nem vagy őszinte velem?
- Hát nem veszed észre? - rivall rám. Teljesen értetlenül állok előtte. - Nem hiszek neked. Tudom, hogy van köztetek valami - beszél rébuszokban.
- Miről beszélsz? - csodálkozom. Nincs senkivel semmiféle kapcsolatom. Nem tudom kire gondol.
- Istenem. Csak magaddal törődsz, nem veszed észre a fától az erdőt... - utal, mintha értenem kéne. Látja milyen értelmes fejet vágok így végre kinyögi. - Bennel.. - sóhajt.
- Mi? Nincs köztünk semmi.. vagyis a tegnap estén kívül semmi más - gondolkozom miért lehet ilyen fontos neki. - De miért is érdekel ez ennyire?
- Semmiért. - vágja rá, majd zavartan körbe pillant és a cipőjét bámulja. Kezdem sejteni, talán, ha már a legjobb barátnőm rá kérdezek.
- Nem mondod, hogy teljesen odáig vagy azért a baromért? - vigyorgok. Nem lehet más, azért mindig ilyen ellenséges vele, ezzel álcázza a vonzalmát.
- Mi? - emeli fel hangját, mint mikor hazudik nekem. - Dehogy is - pillant félre, amivel már el is árulta magát.
- Nem hiszem el. Nevetségesen tagadod - nevetek és átkarolom a nyakát. - Mégis mióta van ez így? - indulok meg felénk, ő is így tesz.
- Nem régóta - bámulja az alattunk gördülő járdát. Nem túl bő beszédű, de legalább már tudom mi baja velem.
- Mikor történt? - vigyorgok mint egy igazi barát, aki megtudta, hogy legjobb barátnőjének bejön egy pasi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése