2019. december 25., szerda

Bosszú

I found - zene


- Kitaláltam valamit.. - mondja Autumn miközben már majdnem bealudtam a filmen. - Így legalább biztosra megyünk az én ügyemben is és eltemethetem a dolgot, ha igaz. Mert ki nem állhatom az érzést.
- Mi bajod? - nézek értetlenül barátnőmre. - Megmagyaráznád?
- Kísérletezzünk. Nézzük meg mennyire hazudott Ben neked - mosolyodik el.
- Hogy mi? És mégis hogyan. - tornázom magam törökülésbe és figyelmesen hallgatok.
- Elcsábítod.
- De hogy? És abból hogy jutunk egyről a kettőre? Meg is játszhatja megint. Meg az testi vonzalom.
- Hidd el tudni fogod mi mit jelent.
- Szóval ha jól értem körülbelül azt kéred hogy feküdjek le a pasival aki bejön neked?
- Nem muszáj lefeküdnöd vele, ha nem akarsz. Egy csókból is sok minden kiderülhet - kacsint.
- Te őrült vagy - nevetek.
- Lehet, de nagyon is komolyan gondolom.
- És hogy gondoltad? Ezek után nem hiszik majd azt, hogy én is tréfálkozom?
- Mattnek nem kell tudnia. Holnap. Vagyis ma - mert átaludtuk az éjszakát - lesz tréning és ott el tudod kezdeni a munkád.
- Mi ez egy megbízás?
- Tekints rá úgy. Fontos bevetés.
- Értettem főnök - szalutálok, bármennyire is hülye az ötlet. Bízom benne tudja mit akar. Így legalább segíthetek neki, hátha úgy sül el ahogy eddig tudtuk és akkor talán van esélye Bennél, bár úgyis lehet megbánná.
- Na aludjunk még egy kicsit.
- A kanapén?
- Már tök mindegy.
Elhelyezkedünk kényelmes pózba és lehunyjuk szemünket. Reggel bevetésre készen indulunk meg. Előtte beugrunk Autumhoz, hogy átöltözhessen, majd becsattogunk a bázisra. Elfogyasztjuk reggeli kávéinkat és emésztve bevonulunk a tréninghelyre, ahol mellesleg még anno megmutattam mit tudok a lövész tábláknál. Ben és Matthew éppen a szőnyegen gyakorolják a közelharcot fegyver nélkül, vagyis verekednek. Autumnnal egymásra nézünk, majd bólint, visszabólintok neki.
- Mi ez a titkos kommunikácó? - lép mellénk Katniss lila öltözékben, edzős cucc van rajta, mint mindannyiunkon.
- Semmi - vágjuk rá egyszerre, a lehető leggyanúsabban, erre megérkezik Layla is.
- Mi újság? - vigyorog mint a tejbe tök, de tőle már ez a megszokott.
- Minden oké - mondja Autumn majd körbenéz, mintha felderítené a terepet.
- Még nem a ,,csatamezőn" vagyunk. Kit keresel? - kérdezi Katniss. Nagyon kíváncsi hangulatukban vannak, mondjuk legtöbbször ilyenek.
- Senki fontosat - néz rám.
- Na edzünk csajok! - mondom, majd megindulunk. Párba állunk és nyomjuk a bunyót a fiúk mellett. Katniss és Layla közvetlen Ben és Matthew mellett van, mellettük Jacob és Louis a humor páros, aztán jön Jenny és Barbara, utána Scott és Izach, és itt vagyunk mi az utolsó szőnyegen, a lehető legtávolabb a kíváncsi fülektől. Mit ne mondjak szeretem a munkám. Jó a társaság még akkor is amikor más azt mondaná nem jó a légkör, mert bunkó valaki. De én imádom az életem itt.
Nagy koncentráció kell, ha Autumnnal harcolok, mert villámgyorsak a mozdulatai. Ki védek egyet kettőt, párat pedig telibe bekapok, de azért engem sem kell félteni. Itt ebben a gyakorlatban, mindig párokat cserélünk, talán Autumn ezért nézett rám, mert azt akarta, hogy ezt kihasználjam és azért is álltunk hátulra.
- Valószínűleg így utolsóként te kapod majd Bent és ha minden igaz még kettesben is maradhattok.
- Ördögi vagy Au.
Mosolyog majd folytatjuk a harcot. Tíz perces váltásokkal cserélünk párokat. Közben a lőtéren megy a munka. Ott öt perces lövések vannak. Akik a lőtéren vannak azok nagy részt már itt lemozgatták magukat. Utána mennek ebédelni. A mostani felállás Scott-Én, Zach-Autumn, Katniss-Ben, Layla-Jenny, Barbara-Matt. Tíz perc múlva: Zach-Én, Autumn-Scott, Layla-Ben, Katniss-Barbara, Matt-Jenny. Ez után: Matt-Katniss, Jenny-Ben, Barbara-Autumn, Layla-Én, Scott-Jacob, Louis-Zach. Az előbb nem tudom hol volt ez a két jó madár, de így jobban tudunk párba rendeződni, akivel még nem voltunk. Scott- Layla, Zach-Katniss, Louis-Barbara, Ben-Jacob, Matt-Autumn, Jenny-Én. Jenny-Autumn, Scott-Louis, Ben-Autumn, Matt-Én, Jacob-Jenny, Barbara-Zach, Katniss és Layla eltűnt. Folytatólagosan én jövök Jacobbal, Katniss és Layla is csatlakozik, Ben elcsatangol lőni, bár nem értem miért, lehet már neki csak én vagyok és a többiek jönnek sorba. Ne kérdezzétek, hogyan hoztuk össze, csak mentünk ahogy jött sorba. Végül mindenki túl volt az edzésen, mire Ben visszatért, mert még ki is vonult a teremből.
- Megvárattál - pattanok fel a szőnyegektől nem messze felakasztott bordásfalak alatt elhelyezkedő padról.
- Te maradtál utoljára - költői kérdéssel szórakozik. - Vártál rám? De aranyos - húzza félmosolyra száját. Na az igazi Ben itt van. Nem tudom mit akar Autumn, de szerintem nem jön be amire készülünk.
- Kezdhetnénk? A többiek már mindjárt végeznek - sürgetem.
- Kettesben szeretnél velem maradni? - kacsint.
- Minél előbb végezni akarok, ja és nem akarom, hogy lássák miközben agyon verlek, nehogy rám kenjék a tettet - mosolygok. A saját fegyverével ütök.
- Na kezdjük - áll be harci pozícióba, boxhoz.
Rúgok egyet a levegőbe, mint egy ninja a feje felé, de elrántja azt.

- Azt hiszem eldurvul a helyzet ott hátul - mondja Katniss, miközben leveszi a fülvédőt és átadja Jennynek.
- Szerintem nem kéne kettesben hagyni őket, még a végén megölik egymást - néz Katnissre. - Mellesleg én már voltam.
- Szerintem meg pont ez kell nekik, had adják ki magukból - jön oda Barbara.
- Na mehetünk csajok?! - kérdezi Layla. Most jönne a kérdés, hogy "Miről beszéltetek?", de mielőtt ezt megtehetné Autumn megszólal.
- Mehetünk. Jöttök kajálni Jacob? - biccent oda Au Louisnak és Jacobnek. Jake épp iszik, de bólint. Nagyjából mindenki kijön és eszük ágában sincs megkérdezni Autumot, hogy nem várja-e meg Hope-ot, hiszen felnőttek, majd találkoznak még.

Ben vállon üt, amitől bezsibbad az egész karom, szerencse, hogy arrébb húzódtam és csak súrolt, mi lett volna, ha teliben talál el. A cselekedetére erőből oldalba rúgom a tipikus lendített lábas rúgásommal, avagy a ninja rúgással. Kicsit oldalra kapja magát, de nem állunk le. Külső combon rúg a saját technikámmal, majd szegycsonton súrol az ökle. Gyomorszájba és arcon vágom, mire felszakad a bőr a jobb oldalán, de nem hagyja abba. Itt nagyjából egyenlőség zajlik a nők és férfiak között, ugyanannyit kell tudnunk, ezért megengedett, hogy akár szét is verjen Ben, persze, ha tudna. Hason üt, majd a lendületben ahogy fordulok a hátamat is eléri és egy bazi nagyot rá vág, amitől kicsit megrogyok. Még egyet kap az arcára, ahonnan már folyik a vér. Ő pedig egy rossz mozdulatomat kihasználva újra hátba vág, most már lerogyok a földre. Remegő lábbal felkelek, egyikünk se hátrál, mindkettőnk szemében az elszántság zajlik, mintha mindent most adnánk ki. Az ő szemében a folytonos csintalanság is látható, amitől még merészebbnek tűnik. Állba vágom, mire hátrabicsaklik a feje, aztán homlokon is érem, majd újra arcon, de a másik oldalt, aztán a felszakadt helyen, ahonnan nem szűnik a vér folyása. Szájba vág, érzem, hogy felrepedt a szám és kibuggyan a vér. Még mindig nem hagyjuk abba. Nekem még a lőgyakorlat is van. Szerintem már több mint fél órája nyomjuk, a perifériás látásnak köszönhetően látom, hogy már senki sincs bent. Sajnos a megosztott figyelmemnek köszönhetően kapok egy súrlódó szájba vágást, mire kibuggyan megint a vér. Egyre többet és egyre gyorsabban ütjük egymást, mintha kimaxolnánk magunkat, mindenhol ahol érjük a másikat odavágunk. Majd egy tíz percre rá, már alig tudunk mozogni, csak lihegve a lábunkon támaszkodva nézünk egymásra. Rám mosolyog a félmosolyával, mire nekem is mosolyognom kell két lihegés között. Felállok a görnyedésből és a kulacsomért indulok, megfogom és két mély levegő vétel között - amivel lenyugtatom a szívverésem - iszok egy nagy korty vizet. Ben is így tesz, közben rám néz és én is nézem a következő korty közben. Lerakom az üveget, majd megyek lőni. Felhelyezem a fülvédőt és kizárom a világot ezzel, mindig ez van ilyenkor. Lövök amennyi csak kitellik, majd 10 perc múlva megpihenek és leveszem a fejemről a védőt, a fegyvert kitárazom aztán leteszem. Ben átlóban velem ül ahol hagytam a szőnyegek mellett a bordás fal alatt.
- Mit szeretnél? - iszok és közben ránézek, majd utána kérdezem ezt.
- Semmit csak kipihentem az ütéseid, meg néztem, hogy milyen rosszul lősz - vigyorog.
- Az egyik legjobb lövész vagyok - húzom fel a szemöldököm gúnyosan. Odasétál hozzám.
- Mindjárt megmutatom, hogy kell a legjobbnak lenni, nem az egyiknek, hanem a legjobbnak.
Lerakja a vizét az enyém mellé az ajtó melletti padra, majd mellém lép. Felveszi a fegyvert, betárazza és fülvédő nélkül lő ötöt. Nem süketültem meg, de azért van hangja, de ezt tudtuk is. Mind telibe ugyanabba a lyukba megy.
- A nagyképű - mondom, mire felém fordul, egész közel van. Nem sok választ el minket egymástól.
- A képem már nem a régi, ahogy látod. Valaki nem volt kegyes. Szétverte az arcom - mondja a csábos mosolyával, amivel mindig hódítani szokott, ez a félmosolya halálos. Engem kifejezetten idegesít, főleg ha ilyeneket mondd és beszól.
- Azt megérdemelted - mutatok a még mindig enyhén vérző arcára. - De vajon én megérdemeltem-e ezt? - mutatok jobb mutatóujjammal az alsó ajkam jobb oldalára.
- Ha én igen, akkor valószínűleg te is.
- És én ugyan miért?
- Miért talán én tudom, hogy én miért érdemeltem meg? Vagy azért kaptam mert egy kicsit megvicceltünk Mattel?
Felhúzom a szemöldököm.
-Ugyan. Az már nem érdekel. Jó volt egy kicsit összeverni. Gondolom akkor én is ezért kaptam. Kölcsönösen megvertük egymást. Hát mire a legjobb ha utáljuk egymást.. - teszem fel költői kérdésem, közben vállat rántok és megindulok a vizem felé. Mielőtt odaérnék érintést érzek karomon. Ben visszatart, visszaránt maga felé.
- Én nem utállak - mondja továbbra is mosolyogva.
- Na ne szórakozz már megint - fújtatok és kirántom karom keze közül. - Kérsz még egyet az arcodra?
- Nem, ez is fáj - ér hozzá és nevet. Mintha egy ártatlan kiskutya lenne.
- Helyes. Úgy is kell lennie - fordulok el.
- Akkor mégis haragszol a tegnapi miatt - mosolyog tovább.
- Nem, mert nem érdekel. De ha továbbra is ezzel jössz biztosan haragudni fogok - beszélek szúrós tekintettel felé fordulva.
- Szóval akkor te se utálsz? - kerekedik ki szeme és felhúzza tekintetét.
- Ezt meg miből szűrted le? - fordulok felé kérdően.
- Hát, hogy nem haragszol..
- Az még nem jelent semmit.. - mennék utamra, de nem hagyja.
- Akkor mégis mit jelent? - folytatja a társalgást.
- Azt hogy szeretnélek még egyszer képen törölni, de jó erősen! - hangosabban mondom.
- Biztos?
- Most hogy mondod nem kéne, még a végén elvérzel. Na lássuk el azt a csúnyaságot, amit szerencsére én okoztam - kezdem bevetni magam szép lassan a csábításban.
- Hát nagyon rendes vagy, majd én is ellátlak nővérke - mosolyog.
Meg kell tennem minden tőlem telhetőt. Igaza van Autumnak a testi vonzásnak meg kell lennie, vagy meg kellett ha már lefeküdtünk.
Elmegyek egy szekrényhez majd elsősegélydobozzal térek vissza.
- Ülj le - szólok rá. Leül az ajtó mellé és lefertőtlenítem a sebet, majd hozzá érinteném a tapaszt amitől megrezzen. Az a legérdekesebb, hogy egész végig komoly arccal tekint rám. Ösztönösen jön, mintha nem is én irányítanék. Végig húzom jobb kezem arcán.
- Ez rossz érzés? - csak jönnek magától a szavak, persze eszemben van a csábítás. Kitágult pupillákkal néz a szemembe, ajkai enyhén szétnyílnak és halk apró sóhaj hagyja el torkát.  Látszik rajta valami. Ösztönösen cselekszik. Vagy tudatosan is. Azt már nem tudom.
Mikor elveszem karom megragadja és nem engedi, majd közeledik felém. Mintha lefagyott volna, csak áll és kémleli az arcom. Visszahelyezi tenyerem az arcára.
- Így máris jobb - mondja ugyanolyan arccal, mintha meg lenne babonázva. Nem tudom mi tévő legyek, csak hagyom hogy menjen, történjen aminek kell. Résnyire nekem is nyitva a szám és a szemébe nézek, próbálok olvasni abból. Közeledik, jobb kezével megérinti arcom, pont ellentétesen vagyunk. Majd lassan, óvatosan megcsókol és nem ereszt.

Hosszú pecekig csókolózunk. Kizárunk mindent, vérzünk, égünk a vágytól és nem gondolkozunk csak cselekszünk. Majd kapcsolok, a teszt, mindketten elbuktunk, vonzzuk egymást ez biztos, már csak az érzéseinket kell megismernem. Elhúzódom és a szemébe nézek. Valamit érzek, és az emlékezetembe nyilal, hogy nézett rám alig pár perce, majd érzékien betapasztotta ajkaival ajkaim. Valami bizsergés van. Mindkettőnk részéről. Csak azt nem tudni, hogyan. Ő is a szemeim fürkészi, mintha olvasni akarna belőlem. Sóhajtok, nem tudok értelmeset kinyögni, elakadtak a szavak a torkomban a felismeréstől.
- Hogy jutottunk idáig? - továbbra is fürkész válaszra várva. Nagy levegőt veszek, teljesen megbolondult a szívem, rendszertelenül ver és valahogy meg kell nyugtatnom. Egyik karom mellem alá emelem a másikkal pedig rákönyökölök és az államhoz helyezem kezem, így fordulok el tekintetéből. Érzem, hogy továbbra is az arcomat nézi. Nem nézek rá egy percre sem, szeretnék megszűnni. - Hogyan juthattunk idáig? - kérdezi újra maga elé tekintve. Végig simítom arcom a könyöklő kezemmel és ha lehet még jobban elfordítom a fejem. - Nézz rám kérlek - érinti meg a támaszkodó karom. Oda fordulok. - Mi történik velünk? - beszél nagyon komolyan. Nem hiszem, hogy most megjátszaná.
- Na, milyen érzés? - fonom össze a karom a mellem alatt. Tettetem a magabiztos cselszövőt. A szemembe néz. Megleptem és valamit, valami nem jót válthattam ki belőle.
- Szóval csak visszaadtad nekem.. - gondolkozik. - Ez volt a bosszúd? - minden egyes rezdülésem leköveti. Bólintok, de nem eresztek a laza látszatomból. - Szép volt - húzza fancsali csalódott mosolyra a száját és megindul az ajtó felé. Továbbra is a terem hátsó falát bámulom és őrlődöm. Késztetést érzek, hogy megállítsam.
- Ben! - megteszem. Hihetetlen. Az ajtó felé fordulok és várom, hogy megforduljon, mert megállt a neve hallatán.
- Mit szeretnél? - mondja  a szokásosnak tettetett hangján, de érzem benne a bizonytalanságot. Azt hiszem megtörtem a jeget.
- Nem csak a bosszú vezérelt - indulok meg felé, majd kikerülöm és elhagyom a helyiséget, ott hagyva őt a gondolataival.
Sietősen szedem a lábam az ebédlő felé. Amint elhagytam az edzőterem folyosóját, hallok egy hangos ajtócsapást onnan. Megállok és feszülten győzködöm magam, hogy ne forduljak vissza és nézzek a folyósóra. Nem tudok ellenállni, visszafordulok és benézek a folyosóra. Látom, hogy lassan, feszült hátívvel és kemény mozdulatokkal vonul a másik irányba.. Minden mozdulata haragról árulkodik..
Háttal nekidőlök a falnak és fejemet a mennyezet felé irányítom. Gondolkozom. Mit kellene tennem?

Bemegyek az ebédlőbe, ahol mindenki majszolja a kiválaszott ételét. Felpakolok én is valami ehetőt a tálcámra, amit az imént emeltem le az egyik polcról. A teli tállal megyek a lányok asztalához, ahol Autumn, Katniss, Layla, Jenny és Barbara fogyasztják ételeiket. Ahogy közeledem meglepetten rám néznek.
- Remélem a másik rosszabbul néz ki - mondja Layla miközben egy kis csirkemellcsíkot egyensúlyoz villáján a szájába. Amennyire az előbb meglepődtek, most olyannyira tűnik, úgy mintha gondolták volna, hogy így jövök vissza. Leülök Barbara és Katniss közé az üres helyre. Nem figyelek a körülöttem zajló hangokra, csak körbepásztázom a teret és nyugtázom, hogy Ben nem jött be utánam. Sem előttem, pedig két bejárata van az ebédlőnek. Ha egyenesen ide tartott volna, már akár ott ülhetne a srácok között, akik hangosan röhögve dobálják be a húsdarabokat a pofazacskójukba.
-... Ki van benne? - hallom meg Barbara hangját, mire visszatérek a Földre. Fogalmam sincs miről beszélnek, de gondolom hamarosan megtudom.
- Tőlem mehetünk - mondja Layla és Jenny egyszerre, mire össze nevetnek.
- Te mit gondolsz? Nem férne rád egy kis alkohol, hogy kifertőtlenítsen? - fordul felém mosolyogva  Autumn, miközben egyik ajkát a másikhoz dörzsöli.
- Úgy látom a másik rosszabbul járt - biccent Jenny az egyik ajtó felé, ahol megpillantjuk Bent véres arccal. Űgy látszik egyikünket sem érdekli, hogy néz ki. Az asztalunk felé néz csalódott pillantással, mire bűntudatom lesz.
- De, rám fér - fordulok Autumn felé és kizárom Bent.
Az ebéd alatt senki sem kérdezősködött, hogy mi történt pontosan, nagy részt én csöndben kotorgattam a kajám és néha Ben felé sandítottam hátha elkapom tekintetét, de még véletlen sem fordult hátra, nevetett a többiekkel. A mellettem ülő lányok, pedig az esti hatalmas bulit szervezték .

Lassan elidőzve készülök az estére arcomról már sikeresen eltávolítottam a vért és csak egy kisebb repedés látszik rajta. Úgy érzem kell ez most nekem mindennél jobban. Le kell nyugtatnom a bennem kavargó érzéseket. El kell terelődnie a figyelmemnek.

A buliban egy pohár valamilyen tömény alkoholt szorongatok miközben Autumn próbál faggatni mi történt. Rövid szavakban igyekszem is emesélni neki a történések lényegét. A bulit egyébként egyik munkatársunk hatalmas tengerparti házában tartjuk. Nem tudom pontosan kiében és kinek az ötlete volt. Igazából emberről, emberre terjedt a parti híre. De a lakás gyönyörű, igazi filmbe illő álomház, meseszép kilátással. Akármelyik ablakon néz ki az ember megpillanthatja a kék óceánt. Álmodtam egy ilyen házról még fiatalabb koromban, amikor még éltek a szüleim. Szerettem volna egy ilyesmi lakásban a tengerpart közelében lakni. A nosztalgiám közepette lassan eljutok abba az állapotba, hogy becsiccsentek. Autumn továbbra is próbálja összerakni a történteket, ugyanakkor én ebben az állapotban már nem hiszem, hogy értelmes történetet tudnék faragni neki, meg aztán nem szeretném, ha rosszul érezné magát miattam és Ben miatt. TE JÓ ÉG! Ebéd óta most először jutott eszembe igazán ő. Mi tévő legyek, ha talalálkozom vele.. Ezután hogyan viszonyulhatnék hozzá..
- Részeg vagyok Au - mondom ki az első szavakat amik eltudják hagyni a szám. Barátnőm magához szorít, kisimítja hullámos hajam a szememből és beszélni kezd hozzám.
- Nem baj drágám, rád fér - súgja a fülembe. Csoda, hogy nyitva tudom tartani a szemem, talán még imbolygok is. Autumn leültet egy kanapéra és közli, hogy elmegy mosdóba, addig várjam meg ott. Nem tudom pontosan ezt mikor mondta, de biztos már régen volt, ezért elmegyek körbejárok és felfedezem a lakást.
Egyik pillanatban még Autumn nyaggat, a másikban már az asztalon táncolok, a harmadikban Mattnek rázom a fenekem, ami eléggé tetszik neki, ahogy látszik. A következő pillanatokban csak bulizok, míg a tetőpont ott következik, hogy ezen az éjszakán sikeresen még több bonyodalmat hozok az életembe. Matthewal vagyunk egy szobában és tépjük le egymás ruháit miközben faljuk egymást. Teljes képszakadás.

Reggel, ha hiszitek, ha nem, de nem Matt mellett ébredek, hanem Ben mellett, a ház másik szegletében. De én szinte  biztos vagyok benne, hogy vele még nem is találkoztam az éjszaka folyamán. Hogy kerülhettünk egymás mellé, ráadásul egy ágyba és úgy, hogy rajtam csak fehérnemű van. Gyorsan összeszedegetem a ruháim és az estétől megrészegülve próbálom összeszedni a gondolataimat is. Sietve bugdácsolok le a két szintes ház lépcsőjén. a földszinten még nagyobb meglepetés ér, hiszen az egyik csajszi a lövödözés éjszakájáról sertepertél a konyhában. Próbálok kiosonni, de észre vesz. Kissé alacsony, nem kimondottan hosszú hajú, de egyértelműen nem téveszthetem össze senkivel, ő ott volt azon az éjszakán. Csak tudnám mit keres itt.
- TE mit keresel itt? - nyílik nagyra a szeme. Látszik, hogy nem tudja mit kezdjen a helyzettel, hiszen még teljesen fel sem vagyok öltözve. Gyorsan felkapom magamra a cuccaim.
- Jobb, ha megyek - sonfordálnék el.
- Állj meg! Kérlek... Sok mindenről szerettem volna már veled beszélni, de a többiek lebeszéltek róla. Azt hiszem a sors akarta hogy megtörténjen. Beszélhetnénk?
- Várjunk, te itt laksz? - nézek rá a kávés bögréjére, ami ezt a tényt készül alátámasztani.
- Igen. Te pedig itt voltál tegnap este.. - nyugtázza a lehető legnyugodtabban, mint akinek ez egy természetes dolog lenne..
- Akkor tudod is, hogy mi történt az éjszaka..? - próbálom kiszedni belőle.
- Egyezzünk meg, te válaszolsz a kérdéseimre és akkor énis a tieidre, rendben? - adja ki a leckét.
- Hát jó - sóhajtok, majd elhelyezkedünk a bárpultnál és egy hosszúnak ígérkező beszélgetésbe kezdünk reggel 6kor.