Amint visszaérünk a házhoz látjuk, hogy Ben nem tágított, őrzi a házat, mint egy jó kutya.
- Akarod, hogy elküldjem? - súgom oda Autumnak, mivel egyre közeledünk. Megrázza a fejét.
- Nem. Inkább majd én megyek - lép arrébb mellőlem. - Ti fejezzétek be, amiről beszéltetek. Majd később benézek - folytatja, miközben megáll három méterre a verandától.
- Ugyan, ne butáskodj már. Neki kell mennie, nem neked - mondom még mindig tisztes hangfrekvencián. Azért nem vagyok egy sátán, hogy megbántsak akárkit is ok nélkül, még ha ilyen emberről is van szó.
Autumn végig néz Benen, aki folyamatosan felénk néz, majd Au felém fordítja fejét.
- Szerintem ő nagyon beszélni szeretne veled - mondja, mintha bármit is kiolvashatna a férfi mozdulataiból. - Bent megvárlak - mondja, majd megindul a lépcső felé, fellép, oldalra néz, és lenyomja a kilincset, majd betolja az ajtót, eltűnik a lakásban. A fonott szék mellett álldogáló alak végig nézte ezt a mozdulatot és várakozóan tekint rám. Fújtatva odalépkedek elé és válaszra várok.
- Most mennem kellene - közli egy pillanatra a föld felé hajtott fejjel. A hangomra vissza fordítja.
- Szerintem is.. - szögezem le, majd folytatom. - De Autumn szerint beszélni akarsz velem - lepődik meg a történtekre. - Szóval hallgatlak - fonom össze karjaim magam előtt.
Rám néz, mintha egy pillantásával érzékeltetni szeretne valamit, amit én nem tudok felfogni.
Félre fordítja fejét. Látom amint az ablak felé pillant, hátha megláthatja Autumot leselkedni. Tisztán kivehető, hogy nincs ott senki, de még mindig nem figyel rám. A veranda másik oldalára pillant, ahol egy kisebb pálmafa van növésben barna kerámiacserépben. Tetteire kissé siettető és unott mozdulatokat teszek, vagyis egyik lábamra helyezem a súlyom, a másikkal kicsit behajlítva megtámasztom magam, kezeimet pedig mellem alatt összefonom. Miután elhelyezkedtem ebben a kényelmes pózban, Ben rám néz. Zavartan viselkedik, az ülőalkalmatosságokra mutat, jelezvén, hogy leülhetnénk az előző helyünkre. Bal kezemet kicsit megemelve megrázom, így adva tudtára, hogy nem szeretnék leülni. Mintha bólintani akarna, de nem teszi, helyette lehajtott fejjel néz maga elé. Hosszúnak tűnő percek telnek el ez idő alatt. Már épp megakarnék szólalni mikor ő teszi ezt meg.
- Nem is tudom hol kezdjem - néz föl az égre. - Nem szeretnék hülyeséget mondani.. - nehezen találja a szavakat. Érzem, hogy szokásomhoz híven valami beszólást akarok mondani, de mégis hallgatok. Látom, hogy valami nagyon fontosat szeretne közölni velem. Nagyot sóhajt és folytatja.
- Nem tudom mi van velem. Nem találom a szavakat, pedig annyi mindent mondanék neked - mélyen a szemembe néz. Meleg, lágyságot érzek tekintetében. Kék szemei ragyogása szikrákként érintik testem. - Akkor kimondom - újra felnéz, aztán rám. Valami történik, a szívem hevesebben pumpálja a vért ezáltal feltüzelve, mintha egy belső rejtett vágy törne elő és teljesedne be ebben a zavaros pillanatban. Én már semmit sem értek. - Valamiért.. - levegőt vesz a folytatáshoz. - folyamatosan egymáshoz találunk.. Nem gondolod? - kérdez rá valamire, amiről fogalmam sincs, mert teljesen elvesztem annál a szónál, hogy ,,egymáshoz”. A szívem mintha hirtelenjében megállna. Csak bámulok magam elé kidülledt szemekkel. Ben azt hiheti őt bámulom, mert annyira meglepett. Talán így van.
- Azt hiszem te máshogy gondolod - megvakarja tarkóját és indulni készül. Feleszmélek, kíváncsiságom nem hagyja elmenni.
- Várj.. - sóhajtok. - Ne hagyd itt abba - kérem. - Talán igazad van - látok be olyat, amiben nem is vagyok biztos, hogy mit jelenthet. Ben a lépcső tetején állva fordul vissza. Semmi sem olvasható le az arcáról. Visszajön és elém áll. Jobb kezét az arcomra helyezi és a szemembe néz.
- Tegnap éjszaka óta kívánlak - mondja, de nem ül ki arcára tipikus csajozós félmosolya. Teljesen őszintének, komolynak látszik.
- Ne butáskodj - emelem le kezét az arcomról rezzenéstelenül, de lágyan tartva arcizmaim. Úgy marad kezünk, leeresztve középmagasságban előttünk, mint egy furcsa kézfogás, jobb kezem a jobb kezében, ezt tartva a bal kezemmel a karja alatt. - Nem tudom mi történt este, de az nem történhet meg többször - továbbra se eresztjük el kezeinket.
- Mi akadálya? - még mindig komolyan néz rám. Megrémiszt. Nem tudok ép ésszel gondolkodni. Izgalmat, melegséget érzek bennem, amit szeretnék figyelmen kívül hagyni. Nem válaszolok kérdésére helyette küszködöm az érzéseimmel. - Érzem, hogy vonzódsz hozzám. Le sem tagadhatod - mondja. Amikor már azt hinné az ember, hogy elmosolyodik és előjön a jól ismert férfi, rádöbbenek, hogy ez egy új helyzet. Szinte teljesen más mint tegnap. Kiszámíthatatlan a végkimenetel. - Kíváncsi vagy velem mi a helyzet? - kérdezi és közben másik kezével is megfogja kezem, majd a szívéhez emeli odanyomva azt. Érzem tenyerem alatt a test hőmérsékletét és szíve ritmusos kissé felfokozott verését. Hirtelen beleborsódzik a hátam a gondolatba, hogy nem hazudik.
- Nem értem mi történik - zavarodok össze. Semmilyen keménység nincs a hangomban, nyugodt és tiszta minden körülöttem. Ben elmosolyodik kijelentésemen. - Végre valami ismerős - lélegzem fel, mire újra komolyra vált.
- Én is szeretném megérteni - mondja halkan, úgy hogy még éppen halljam. - Segíts megérteni - sóhajt, és folytatja. - Értsük meg együtt.
A lehető legnagyobb lélegzetvételt követem el, amit valaha tettem, majd a szívén pihenő kezem kihúzom tartásából. Lassan magam mellé engedem kezeim, mintha várnék valamire.
- Szeretném megérteni mi folyik itt, de nem tehetem - nézek a bejárati ajtóra. Közelebb lép, ránézek. Magasságban így pont az állát láthatom, ha csak előre néznék. Homlokon csókol és ujjaival megsimítja ujjaim, majd távozik. Továbbra is a verandán állva hallgatom, ahogy beindítja a motort és elhajt a kocsijával. Leülök az egyik fonott fotelba, hogy megpihenjek és végig gondoljam a történteket mielőtt bemegyek Auhoz.
Negyed óra múlva bemegyek a lakásba, becsukom magam mögött az ajtót. Fogalmam sincs mi történt odakint, nem is akarok tudomást venni róla, el kell felejtenem, de nem tudom, mert Autumn leolvassa az arcomról, hogy valami nagyon összezavart. Egyből hozzám siet.
- Mi történt? - néz rám kíváncsi tekintettel. Most, ha elmondom neki vagy összetörik a szíve, vagy meggyűlöl. Mi tévő legyek ezzel az egésszel... Még meg se kell szólalnom, mert csörög a telefonom, ezzel kimentve a helyzetből. Matthew neve villog a képernyőn. Unottan felveszem a készüléket.
- Mit akarsz? - kérdezem miközben Autumnak mutatom, hogy üljünk le a kanapéra. Csönd van. Majd nevetést hallok, egyszerre kettőt is.
- Bevetted mi? - nevetve nyögdécsel Matt a telefonba.
- Mit vettem be? Mi van? - nem tudom miről van szó, de most már felkeltette a kíváncsiságom mit akar ez a barom.
- Bevetted, hogy Ben akar valamit tőled, igaz? - mondja. Hallom, ahogy a háttérben Ben kuncog. A parasztok. Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen messzire menne.
- Jó színészi alakítás volt, de akkor megnyugodtam. Köszönöm, hogy öröm hírt hoztál. Most az egyszer jár a keksz Matthew - mondom semleges hangon, a végét pedig vidámabban.
- A te színészi alakításod most nem jött be, szívem - érzem, hogy elmosolyodott és Bennel egymásra néznek. - Örültél volna ha igaz, ugye, drágaság?! - teszi fel a költői kérdést.
- Egy. Ne becézgess. Kettő. Örülök, hogy ilyenekre van időtök és eszetek, de másra nem. Három. Szeretném bontani a vonalat, ha megengeded, mert nekem fontosabb dolgom is van, szívecském - mondom flegmán.
- Ahogy akarod, de ne is tagadd, hogy... - mondja Matt, de mielőtt befejezhetné leteszem. Nem is tudom mit gondoljak. Összezavarodtam már az előző harminc percben is, nem hogy még ebben az öt percben. Azt se tudom mit éreztem, nem hogy most. Azért érzem a megkönnyebbülést, szóval örülök neki, hogy az igazság jött ki a számon, mármint, hogy örülök, hogy nem érez semmit Ben irántam. Annak meg pláne, hogy nem bonyolítja az életem ezzel a hülyeségével.
Autumn megrázza egyik kezét a szemeim előtt. Basszus jól elbambulhattam. - Hahó! Elmondod végre mi folyik itt?
- Semmi különös. Csak a fiúk vicces kedvükben vannak - mondom egy gúnyos félmosollyal az arcomon. Felállok és kimegyek a konyhába valami harapni- és innivalóért.
- Na de miért? - hallom Au hangját a nappali felől. Ránézek, mivel a konyhából rálátni a nappalira, a kanapén ül, hátra fordulva felém.
- Mindjárt elmondom - mondom. - Nem vagy éhes? - kérdezem.
- Nem vagyok. Hagyjad! Gyere ide és mesélj! Kíváncsi vagyok - megveregeti maga mellett a helyet. Megindulok egy tál készen zacskózott popcornnal, amit már kiöntöttem és két pohárral, meg egy üveg narancs-dzsúzzal. Lehelyezem a kanapé és tévé között elhelyezett üvegasztalon, majd leülök újra. Felhúzom egyik lábam magam elé, sóhajtok és neki kezdek.
- Szóval.. Matt és Ben azt hitték megszívattak. - fejezem be. Autumn értetlenül néz.
- Szerintem ez baromság. Mármint nagyon-nagyon jól kellene színészkednie Bennek, hogy azokat a kutyaszemeket megjátssza.
- Hidd el nagyon jól tud színészkedni. De én csak megkönnyebbültem. Ha ez igaz lenne, ugye nem haragudnál rám?
- Dehogy is, hiszen semmit se csináltál, nem is tudhattad mi van velem. Már bánom, ahogy viselkedtem.
- Ne bánd. Megérdemlem. Nem tudom miért történt a tegnapi. Biztos az is játék volt. Én meg ki voltam.
- Szerintem vonzódás nélkül nem lehet megjátszani ezt.
- Jó. Köszi. Éreztesd a bűntudatot. - húzom el a szám.
- Nem neked szánom. Csak azon gondolkozom, hogy nem először feküdtetek le egymással és tuti vonzódik hozzád, testileg biztosan. A másikat meg lehet megjátszotta, de lehet nem, csak Mattnek.
- Úristen te hogy tudsz kombinálni - nevetek fel. - Na és te? Hogy mikor? Mondj többet. Beleszerettél. De mit szeretsz benne annyira?
- Ah - nyög fel. - Szerintem én is csak hazudtam. Nem tudom. Fogalmam sincs.
- Na ne hülyéskedj már. Tuti, hogy belezúgtál.
- Talán pont azért, mert egy paraszt. Mindig az ilyenek után mentem. De sok évig mióta együtt dolgozunk egyszer se jutott eszembe hogy lehetne több is belőlünk. Erre most egy ideje ez van. Talán a látványotok váltotta ki belőlem a legjobban, vagy csak téged féltettelek. De amúgy nem tudom. A szemei, a sármja.
- Na jó. Utóbbi kettő tényleg csábító. Még a rossz fiús kisugárzása is az lehet. De azt tényleg nem értem, hogy miért nem tudod. Na jó ez már bonyolódik.
- Egyet kérek, hogy ne mondd el a többieknek, Laylanak és Katnissnek.
- Nem mondom, de miért akarod ennyire titkolni? Jó értem én, de na.
- Mert az egyik nagyon kiakad, a másik meg tovább kürtöli csupán az arcmimikájával. És egyszerűen nem akarom, hogy Ben tudja. Félek kicsit. Pont én.
- Mindenki fél egy kicsit legbelül. De ne aggódj tartom a szám.
- Köszönöm. - ölel át.
- Na most hagyjuk ezt az egészet és nézzünk valami filmet. Hagyjuk magunk mögött a hülyeséget. - mondom.
